Bécsújhely története

A város alapításától I. Miksa császár uralkodásán át a II. világháborúig

Városalapítás a Babenbergek által

A 12. század végén V. Lipót herceg úgy határozott, hogy a délkeleti Steinfeld kietlen síkságának közepén egy várfallal körbevett erődítmény-várost alapít. A Dürnsteinban fogva tartott Oroszlánszívű Richárd angol királyért követelt váltságdíj egy részét az “Új Város" építésére fordították. Összesen 11 tonna ezüst érkezett Oroszlánszívű Richárd szabadságáért cserébe, ami a brit királyság akkori teljes ezüstkészletének felelt meg. 

A város megalapításakor fontos kiváltságokat is kapott, így rövid időn belül virágzásnak indult. Már az 1200-as évek körül megkezdődött a "Mi Nagyasszonyunk" késő román stílusú plébániatemplom, a mai bécsújhelyi Dóm építése. A város délkeleti sarkában található, valaha négytornyú várkomplexum alapja - a későbbi katonai akadémia - szintén a Babenberg-korból származik.

A város fénykora a Habsburgok uralkodása alatt

Bécsújhely a 15. században élte fénykorát, amikor évtizedeken keresztül III. Frigyes császár rezidenciájaként szolgált. Itt, Bécsújhely várában született 1459-ben Frigyes híres fia, a későbbi I. Miksa császár. Végső nyughelyre a vár Szent-György templomban (1519) talált. 1469-ben a városban püspökséget alapítottak.

Mátyás király ostroma és a város bevétele

A magyarok csaknem két évig tartó ostroma után a kiválóan megerősített és példásan védett Bécsújhely 1487 augusztusában végül kénytelen volt megnyitni kapuit Mátyás király és csapatai előtt. Erre az időre emlékeztet ma is egy nagyméretű, ezüstből készült, arany bevonatú, gazdagon díszített kupa, a "Corvinus-kehely" - a legenda szerint a magyar király ajándéka Bécsújhely népének. A Corvinus-kehely a St. Peter an der Sperr Múzeumban tekinthető meg.

Csak 1490 nyarán, azaz három év magyar uralom után sikerült az ifjú I. Miksa királynak visszafoglalnia szülővárosát.

A 16. században Bécsújhely már nem volt uralkodói rezidencia többé, így sokat veszített jelentőségéből. A város azonban még az újkorban is maradéktalanul betöltötte eredeti funkcióját, hogy védőbástyaként szolgáljon Kelet ellen, és derekasan állta a törökök és kurucok támadásait.

Mária Terézia megalapítja a Katonai Akadémiát

A város számára nagy jelentőségű volt Mária Terézia 1751-es döntése, miszerint a bécsújhelyi császári várban nemesi kadétképzőt hoz létre. Ez a híres "Teréziai Katonai Akadémia", ahol 1752-ben kezdődött meg a katonai oktatás - rövid megszakításoktól eltekintve - ma is létezik. Ezzel a világ legrégebbi katonai akadémiája, amely az osztrák fegyveres erők jelenlegi tisztképző központja. Néhány éve az Akadémia "Katonai vezetés" szakirányát egyetemi szakként is elismerték, magasabb szintre emelve ezzel a tisztképzést.

A bécsújhelyi repülőtér története

1909-ben az önkormányzat a repülés népszerűsítésére egy repteret alakíttatott ki a város északi részén, ahol 1911-ben megrendezték az első osztrák repülési hetet. Ez a reptér, ahol a repülés olyan úttörői, mint Igo Etrich, Karl Illner és Adolf Warchalowski végezték világhírű repülési kísérleteiket, volt a legelső hivatalos osztrák repülőtér, és ma Európa legrégebbi természetes repülőtere (nincs burkolattal ellátott kifutója).

A második világháború pusztítása és az újjáépítés

Az 1938. márciusi "Anschluss", azaz Ausztria a Német Birodalomhoz való erőszakos hozzácsatolása után Bécsújhely hadiipari központtá vált. A helyi repülőgépgyárban ("Wiener Neustädter Flugzeugwerke") tömegesen készült Me (Messerschmitt) 109-es vadászgépek 1940-ben a monarchia össztermelésének negyedét tették ki. Az egykori bécsújhelyi mozdonygyár, a "Rax-Werke" létesítményeiben nemcsak mozdonyok készültek, hanem 1943-ban itt kezdték meg a híres A-4 rakéták összeszerelését is. Mindez oda vezetett, hogy Bécsújhelyet a II. világháború alatt szinte porig rombolták: a mintegy 50 000 ledobott bomba gyakorlatilag megsemmisítette az egykori Babenbergek városát.

A II. világháború utolsó napjaiban a bécsújhelyi vár is teljesen kiégett. Az újjáépített épületet 1958. december 14-én, a Katonai Akadémia alapításának évfordulóján állami ünnepség keretében adták át az osztrák fegyveres erőknek, mint tisztiiskolát.

Mielőtt azonban a bombázások utáni újjáépítés megkezdődhetett volna, több ezer tonna törmeléket kellett eltávolítani a városból: 1946-ban a városvezetés önkéntes munkára szólította fel a lakosságot, mely felhívásnak kivétel nélkül eleget tettek. Amikor Ausztria 1955-ben a függetlenségi szerződéssel visszanyerte szabadságát, és a megszálló csapatok elhagyták az országot, Bécsújhelynek, Ausztria legsúlyosabban lebombázott városának újjáépítése is nagyrészt befejeződött. Most már semmi sem állt a város felvirágzásának útjába, és rövid időn belül ismét Alsó-Ausztria délkeleti régiójának egyik fontos központjává fejlődött.

Bécsújhely ma

A mintegy 45 000 lakosú Bécsújhely ma Alsó-Ausztria délkeleti részének nagy jelentőséggel bíró ipari, kereskedelmi és kutatási központja. A város vonzerejét nem utolsósorban az is jól tükrözi, hogy a népesség növekedése szinte minden évben 7 % körüli. A jó életminőség, a főváros gyors megközelíthetősége és a közeli munkahelyek csak néhány tényező, mely az agglomeráció gyors növekedését eredményezi.

A RIZ (Regionális Innovációs Központ), a TFZ (Technológiai és Kutatóközpont), a "MedAustron", illetve Ausztria első és legnagyobb alkalmazott tudományok főiskolája, Alsó-Ausztria legnagyobb rendezvénycsarnoka, az "ARENA NOVA" és a CIVITAS NOVA üzleti park révén Wiener Neustadt a jövőre nézve is ígéretes kilátásokkal rendelkezik.

Bécsújhely önkormányzati város, közigazgatási központ, vasúti-, autópálya-, és autóút-közlekedési csomópont, a tartomány második legnagyobb bevásárlóvárosa, Alsó-Ausztria legnagyobb iskolavárosa.

Az elmúlt évtizedek során az "örök hűség városa"-ként is emlegetett Bécsújhely a szerteágazó beruházások révén egy szürkécske iparvárosból Dél-Alsó-Ausztria - és egyben Észak-Burgenland - modern központjává nőtte ki magát. A város óvja és ápolja történelmét, ám nem ragadt a múltban, sokkal inkább a jövőbe tekint, hiszen vallják: "ha megállsz, visszafelé haladsz". A mai Bécsújhely egy élhető, szerethető város, elégedett lakosokkal és idelátogató vendégekkel.

Európaváros“, Monheim am Rhein, Desenzano del Garda és Harbin testvérvárosa

1975 óta Bécsújhely "Európaváros" is, mivel már akkor elismerték az új Európához való hozzájárulását: abban az évben az Európa Tanács egyhangú döntése alapján Bécsújhely lett a tizedik osztrák város, amely megkapta az európai zászlót. Mindezen felül az 1989-es nemzeti ünnep alkalmából rendezett ünnepségen a város különleges kitüntetésben részesült: az első osztrák város lett, amely megkapta az Európa Tanács kitüntető jelvényét.

1971 óta Monheim am Rhein (Németország) testvérvárosa, emellett "három város barátságát" ápolja Kismartonnal (Eisenstadt), Burgenland fővárosával és Sopronnal. Bécsújhely tagja a "Új város Európában" munkacsoportnak is, amely jelenleg 34 "új várost" foglal magában Ausztriában, Németországban, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában.

2002-ben újabb testvérvárosi megállapodás született. A városházán tartott ünnepségen Desenzano del Garda-t (Olaszország) Bécsújhely második testvérvárosává avatták, így Monheim és Desenzano városán keresztül egy észak-déli tengely jöhetett létre.

Megnyíllottak a kapuk a Távol-Kelet felé is, amikor 2006-ban partnerkapcsolat köttetett Harbin  (Kína) több milliós nagyvárosával.

A 2019-es Alsó-Ausztriai Tartományi Kiállítás

2019-ben Bécsújhely volt Alsó-Ausztria kulturális és turisztikai központja, március 30. és november 10. között itt került megrendezésre az Alsó-Ausztriai Tartományi Kiállítás. "Mozgásban a világ", így hangzott az esemény mottója. A névválasztás tudatos és a város történelmét tekintve nagyon találó volt, hiszen Bécsújhely a repülés, a repülőgép-, mozdony- és autógyártás bölcsője volt. A Bécsújhelyi-csatorna is fontos közlekedési útvonalként funkcionált, így az egész város már alapításától fogva gyakorlatilag "mozgásban volt".

A "Kéz a kézben város és vidék" mottóhoz hűen a környékbeli, kisebb régiók is bemutatkozhattak a kiállításon, így a Bécsi Alpokban tett túrák azóta is szerves részét képezik egy-egy Alsó-ausztriai kirándulásnak.